Sátánizmus

A legtöbben úgy hiszik, hogy a sátánizmus olcsó, véres mócsingok marcangolása közben ártó szándékú varázsmondókák mormolásából áll – némi temető- vagy templomgyalázással fűszerezve –, amit heavy metal zene hallgatása közben művelnek a pandamackónak maszkírozott fiatalok, akik a szokásos diszkózás, csajozás és sörözés helyett ezzel a deviáns viselkedéssel próbálnak némi izgalmat és egyéniséget csempészni a máskülönben kilátástalan és terméketlen életükbe.

A romantikusabb lelkivilágúak valószínűnek tartják, hogy a darkos-metalos fiatalokhoz képest jóval kifinomultabb, grandiózusabb szertartásokat végző titokzatos csoportokat, coveneket, azaz boszorkányköröket alkotnak a bibliai ősgonosz antiistent imádó, a mindennapi életben is befolyásos „valódi” sátánisták, akiknél az emberölés valószínűleg kötelező hobbinak számít, és akik amúgy, esetleg megbecsült, tiszteletre méltó állampolgároknak tűnnek.

A legkisebb csoportot alkotják azok, akik utánanéztek a dolgoknak, vagy csak jókor voltak jó helyen, amikor erről a vallásról hallottak.

Lássuk, ők mi mindent tudhattak meg a sátánizmusról!